Várrom

Hogy a vár mikor épült, azt nem lehet pontosan megállapítani. Érdekes, hogy szinte egy nógrádi várról sem lehet tudni, hogy mikor épült. A várat először egy oklevélben említették. Buják közvetlen környékén nyolc vár van, melyek a bányavárosok védelmére épültek. Kimagasló falai, még ma is hirdetik a régi múltat, a dúló csatákat, török küzdelmeket kiáltó büszkeséggel, mintha azt mondanák: "Rajtam ezek nem fogtak, engem ledönteni nem bírtak.”

Az erődítmény és környéke az 1300-as évek elején királyi tulajdonban volt.

Csák Máté csapatai sikertelenül ostromolták.

Mária királynő 1386-ban a Garaiaknak adományozta.

A település a XV.-XVI. század fordulóján mezővárosi jogokkal rendelkezett. 1317-ben Ibur fia, István sikertelenül próbálta bevenni.

1386-ban Garai Miklós kapta ajándékba Mária királynétól, és ezt 1393-ban Zsigmond király is megerősíti.

Később a Pásztohi család kezébe került.1424-ben Zsigmond a feleségének adományozta, majd 1438-ban Báthori István kapta,1528-ban Szapolyai János király Werbőczy Istvánnak juttatja. 1552. július 19.-én Ali budai pasa foglalta el, és csak 1593-ban foglalta vissza Báthori István. A bécsi béke után újra királyi kézbe került. 1663-ban a törökök ismét elfoglalták, 1666-ban felrobbantották.  Viszont még ma is látható a török mecset falainak maradványa.

Az északi rondella 1551 környékén épült, maga a belső vár nem tudni ki által építtetett. A külső vár és a bástya építését Báthory András vitte végbe.  Nyugat és észak felé a legszebb látványt nyújtja, ahol egy mély és meredek völgybe hajlik, s mintegy körülkeríti a várat. A keleti, délkeleti oldalon ellankásodik, és egy kis fennsíkot alkot. Hajdan a vár belsejében magas torony emelkedett, erős bástyákkal izmosítva, s több termet rejtve kebelében. A tornyot mély árkolatok, és magas körfalak fonták körül.  A várban, mint egy ezer embernek volt helye. Termei kényelmes lakóhelyül szolgáltak, s a még fennálló ablaktöredék szépen kifaragott csúcsívei, az ízléses építészet nyomait viselik.

E csúcsívek ma már csak a várkápolna egyik ablakában láthatók.
Délkeleti sarkán százhetvenkét méter mélységű úgynevezett feneketlen kút volt a sziklában kivágva, mely a várőrséget üde ivóvízzel látta el. Ezen kívül esővízgyűjtő medencéi sem hiányoztak. Ezeknek ma már nyoma sincs, s a kútnak jelentős része tele van dobálva kövekkel, földdel. Népmondák szerint a kút össze volt kötve a hegy lábánál elhaladó Buják patakkal.

 

A várnak ma lemérhető külső kerülete 273 m. Mutatja e szám a vár nagyságát, nem számítva bele a teljesen eltűnt külső várudvar falát, melyet a törökök leromboltak, s csak a déli részén levő négyszögletes őrtorony egy darabja van meg.  A belső fal teljesen megmaradt, erősen megrongált állapotban. Az északi és északkeleti oldal nem rongálódott meg annyira, mint a déli és délkeleti. Az előbbi oldalak nagyon meredekek a mélységbe tekintenek. Onnan támadás nem érhette a várat. A két méter vastagságú falakon belül terült el a belső vár. A várnak egy déli bejárata van jelenleg, ez azonban nem azonos azzal a bejárattal, amit a török támadások előtt befalaztak. Ezen lehet a külső várudvarból a belső várudvarba, vagy a bástya udvarba jutni. A bástya belseje 10 m átmérőjű, melyen négy ablak volt, két-két szomszédos ablak között a fölösleges esővizet levezető csatornával. Legnagyobb a szakálszárító ablaka, mely fedél alatt volt, és a várbéli őrség pihenőhelyéül szolgált. Itt szerettek sokat időzni a szolgálaton kívüli hajdúk. Már a név is erre a semmittevő pihenésre utal, a szakállukat szárították, ha nem volt egyéb dolguk. A szakállszárító ablaka az Őrhegy felé néz. Nagyon szép kilátás nyílik az alant elterülő völgyre és fennsíkra. Rendeltetése az lehetett, hogy szakállszárítóban elhelyezett kapuőröket az Őrhegyen levő strázsák akár kürt-, akár zászlójellel értesítsék, ha ellenség vagy jóbarát közeledett.

A várban 1663-ban Evlia Cselebi a híres török történetíró is megfordult és munkájában Buják várát így írja le:

 "A várban 300 szűk ház van. Egyetlen temploma az uralkodó nevével. Egyetlen oldalról sincs magaslat körülötte. Van egy mély börtöne, melybe kötélen kell leereszkedni. A Dsámi mellett igen jó vizű kút van, melynek vize július hónapban is jéghideg. A kútfúró mester ezt a sziklát a fúróval lyukasztotta ki, és úgy hozta elő a vizet, teljes kilencven öl mélységből.”Ma már csak egyetlen viszonylag ép terem van meg. Ez a vár nyugati oldalán lévő egyablakos két ajtóval bíró terem. Hogy a terem nagy kényelemmel volt berendezve, bizonyítja a terem falában lévő kéménynyílás. Fűthető, elég világos szoba volt ez. Egyik bejárata a kápolnába, másik pedig a várban jelenleg felérhető legnagyobb terembe vezetett.
A kápolna igen kicsiny, szabálytalan négyszögű volt, nem is az egész vitézlő rend részére, hanem a magasabb tisztviselőknek épült. A vár egyébként palánkkal volt körülvéve, hogy a gonoszoktól és a latroktól kívül elhelyezett állatok és egyéb ingóságok védve legyenek. Ez volt a latorkert. A latorkertben a vártól keletre mintegy 35 méternyire volt a várpince, amelyben bőven hely volt arra, hogy a várvédők eleségét magába foglalja.
A belső és külső vár között a középső kapu előtt levonó gém volt. „A gém temérdek vasszegen járt." A bástyán tartották a rézdobokat. Ezekkel nem csak a kapunyitáskor és a kaputételkor adtak jelet, hanem ellenség közeledésekor is. A bástyák a várkapuk mellett voltak
A kapuközökben helyezték el az ágyúkat, tarackokat vagy seregbontókat. A vár utolsó része a belső vár, ez kőből épült torony (donjon) volt.

Helybeli monda szerint karácsony előestéjén egy szegény asszony a gyermekével száraz fát szedett az erdőn és ráesteledvén, jobb híján a bujáki vár romjai között húzta meg magát. Amikor éjféli misére harangoztak, a közelükben egyszeriben föltárult egy addig nem látható vasajtó, amely egy pincébe vezetett, ahol kádszámra álltak a káprázatos kincsek, drágakövek. A szegény asszony gyermeke játszadozni kezdett a drágaságokkal. Az asszony meg ide-oda fordulva próbált volna minél több kincset összegyűjteni a kamrából ki-be szaladgálva. Egyszerre azonban – amikor éppen kint volt – bezáródott, majd hirtelen el is tűnt az ajtó, a gyermek viszont bent maradt. A szegény asszony majd eszét vesztette, de hiába kereste az ajtót, nyomát sem találta sehol.

Hiába tért vissza hétről hétre, újra és újra, az ajtó helyét nem találta. Bánat emésztette, és egy évvel később, szentestén ismét visszatért, mert ott akart meghalni a romok között, ahol gyermekét elhagyta. Ám ahogy misére harangoztak, hirtelen ismét föltárult az ajtó, és csodák csodájára a gyermek ugyanúgy játszadozott bent, mint ahogyan egy évvel korábban otthagyta. Az asszonyt most már nem érdekelték a kincsek, gondolkodás nélkül rohant be, fölnyalábolta gyermekét, és vitte is ki, amilyen gyorsan csak tudta.  Azóta sem kereste a vasajtót, meg a kincseket. Mások persze annál inkább szerették volna megtalálni, de ők is hiába is keresték.

Buják központjából, a Bujáki Erdészeti Igazgatóság épületétől jobbra kezdődő úton kell elindulni a vár felé. Innen a HM üdülő irányába tartva, mintegy másfél kilométer után következik a Sasbérci kilátó elágazása. Pontosan innen, jobb felé indul, a várhoz felfelé tartó ösvény. A távolság 400 méter, a szintkülönbség kb. hetven méter. A vár előtt kevéssel pihenőpad és információs tábla található. Közvetlenül a falak előtt egy újabb építésű, rossz állapotú kis téglaépület van. A vár belsejében a mélységek, instabil falak, kőomlások miatt fokozott elővigyázatosság szükséges. A vár tetejére egy rossz állapotú, keskeny lépcsőzeten lehet feljutni.