Káponka

 

Templomrom a Káponkán 

Buják egyike Magyarország legrégebbi, és ami még ennél fontosabb, folyamatosan fennálló és működő templomos helyeinek, még a török hódoltság alatt és a reformáció ellenére is.

Már Garay Miklós, Magyarország nádora, az 1423. novemberében tartott Gyarmati gyűlésen a bujáki várkapitány jogtalan adószedése ellen felszólalva, az akkor még az esztergomi érsek fennhatósága alá tartozó bujáki egyházat védelmezte. Ez az első egyházi vonatkozású adat Buják történetéhez és e szerint Buják egyházilag György esztergomi érsek fennhatósága alá tartozott.

A mai falutól északra a falu felett van egy igen meredek domb. Itt egy tágas fennsíkon a domb délre néző meredek szélén rom látható egy templomnak a romjai. A bujáki néphagyomány ezt a helyet „Káponkának” nevezte el.

A kis templom Nyugat-Kelet irányban helyezkedik el. Az oltár a nyugati végében volt. 11 méter hosszú és 5 méter széles. Gutten plébános idejében (1791-1804) a Szent Márton hegyen még jól láthatóak voltak a romjai.

Amikor 1616-ban Pázmány Péter az esztergomi érseki széket elfoglalta, a török hódoltság következtében a vármegyében csak Divényben és Bujákon volt katolikus pap, tehát a török hódoltság alatt is fennállt és olykor egészen nagy területeket látott el a bujáki lelkipásztor.

A Káponkán álló templom a XVII. század második felében a török hódoltság után szűnhetett meg Istentiszteleti hely lenni, akkor készült egy templom lent a faluban, ami viszont eléggé silány anyagból készülhetett, mivel majdnem 100 évvel később herceg Eszterházy Pál felépítette Buják mai templomát.

Ennek a ma álló barokk templomnak 2013-ban megkezdett helyreállításakor született az egyházközség tagjaiban az elhatározás, hogy a lebontott toronysisak régi keresztje ezután mindenki számára messziről megjelölje azt a helyet, ahol az első ősi templom romjai ma is láthatóak. Mivel ez ma az erdészet területén van, a bujáki erdészet igazgatója az egyházi kezdeményezést messzemenően támogatva a helyet turisztikai attrakcióvá fejlesztve több száz év után méltó helyet készített az emlékezésnek és a pihenésnek.