Kálvária

A Kálvária keletkezésének pontos ideje nem állapítható meg, semmiféle pontos adat nincsen. Egy 1790-es feljegyzés szerint, fából faragott három kereszt állott a Kálvária dombon. A fakereszteket vihar döntötte le és ezek helyébe kőkereszteket állítatott, a saját költségén az akkori bujáki mészáros: Markovits János. Krisztus keresztje mellé szobrok is kerültek János apostol és Szűz Mária szobra. De a szépen felújított Kálváriát 1801. január 30-án, ismét hatalmas viharos szél rongálta meg, amely ledöntötte Krisztus keresztjét és az egyik lator keresztjét is, a többi szobor épségben maradt. De jelentős újjáépítéssel 1802-ben, minden újra el is készült.

Így a Szent Anna tiszteletére álló kápolna is, 1802-ben a Kálvária újjáépítésekor készült el. A Kálvária új kőfala mellé építették a barokk stílusú kápolnát, mellé pedig egy kis lakást amit, remetelaknak neveztek el. A kápolna teljesen berendezett volt. Főoltárral, értékes oltárképpel, padokkal, szobrokkal, gyertyatartókkal. A kis lakásba „remete” költözött, aki nem más volt mint a falu szegénye. Feladata volt a kápolna őrzése és gondozása, a harangozás, valamint reggelente a templomban a misék alatt az orgona fújtatása. Ezért a bujáki hívek gondoskodtak róla természetbeni adományaikkal. A Kálváriát 8 sarkos kőfallal vették körül amibe, boltozatos fülkéket készítettek a stációképek számára. A felszentelése nagy ünnepélyességgel történt 1802. szeptember 19-én vasárnap. A környékbeli falvakból papjaik vezetésével búcsújárással gyalogosan jöttek a hívek, még Kállóról és Herencsényből is, úgyhogy a részvevő hívek száma 3000 fő volt. Ezek után a Rómában 1803. február 10-én kelt engedély Szent Anna ünnepének miséjére és a Szent Kereszt felmagasztalásának ünnepére teljes búcsút engedélyezett, így mind a bujáki Kápolna mind a Kálvária búcsúkiváltsággal rendelkezik.

1859-ben veszteséget szenvedett a Kálvária, viharos szél által döntetett le a Kereszt. Ezt egy Bécsből hozatott vas keresztel pótolták és a kápolnát a hívek adakozásából kifestették.

1890-ben Kossitzky Lajos plébános nagyobbítatta meg és újítatta fel. A kápolna tornya új bádogtetőt kapott. A felfelé vezető út mentén pedig 7 „kápolnácska” készült a 14 stációs kép számára, bennünk bádogra festve tölgyfa keretben helyeztettek el a stációs képek. Ekkor a Kálvárián lévő boltozatos stációfülkéket befalazták. A Kálvárián ekkor készültek a ma is álló keresztek. Krisztus keresztjét kararai márványból Budapesten faragták. A latrok keresztjei sóskútiak. Ekkor lett a Kálvária talaja lebetonozva. 1891. március 21-én lett a felújítás után felszentelve. Ezen felújításkor került le a templomkertbe a régi vas kereszt, valamit Szűz Mária és János apostol szobrai, amelyek ma a templom bejáratával szemben a szabadtéri oltáron állnak.

1917. január 19-én leszerelik hadi célokra a Kálvária kápolna harangját is: 45. kgr. Öntötte: Von Johann Kholl in Pest 1802.

1921-ben öntette a Kápolna ma is a templomban meglévő harangját a háborúba elhurcolt harang helyébe, egy autóbalesetből szerencsésen megmenekült házaspár.

1944. decemberében a visszavonulási harcok idején szenvedett károkat ismételten. A katonák a stációs „kápolnácskákat” szétverték és ezekből készítettek mellvédet maguknak. A stációs képekre célba lövöldöztek. A front elvonulása után a házak javításához a „kápolnácskák” tégláit széthordták.

1959-60-ban „rombolási láz fogott el egyeseket”! A Kálvária kőfalát az északi oldalon rombolni-bontani kezdték. Az alapfalból nagy köveket feszítettek ki, hogy ezzel a sarokfal leomlását siettessék. Észrevétlenül akarták lerombolni. Ekkor remete már nem lakott a kis lakásban.

1961-ben a Kápolna boltívei megrepedtek és beszakadással fenyegettek. 1962. tavaszán a férfiak társadalmi munkában a hívek adományaiból vásárolt építési anyagokkal megkezdték a Kápolna és a Kálvária felújítását. Még az üdülőben nyaraló kaposváriak is beálltak téglát pucolni!!! A korábban befalazott stációfülkéket kibontották, amelyekre vasajtókat szereltek a stációképek védelmére. Július 28-án a Kálvárián folyó munkálatokból a Plébánost a tanácsházára hívatták és felszólították, hogy azonnal állítassa le a munkát. Közben a kint dolgozó munkásoknál megjelent a párttitár a Tsz. elnök és egy tarjáni illető. Ez volt az első alkalom, hogy a munkát megakadályozzák, de a hívek mégis befejezték a felújítást.

1986. Szent Anna búcsúja előtt néhány nappal, betörtek a Kápolnába, ellopták többek között a szobrokat, és a gyertyatartókat. Ezután a Kápolna főoltárképét behozták a templomba és harangját is a templom tornyába helyezték át, ez lett a templom középső harangja, így ma is a misék előtt negyed órával a Kápolna harangja szól második harangszóként a templom tornyából.

A rendszerváltás után az egyre nagyobb méreteket öltő vandalizmus végérvényesen megpecsételte a szabadon álló Kápolna és Kálvária sorsát. A jobb elfoglaltságot nem találó suhancok a Kápolna főoltárát és padjait összetörték, az egyik stációs képet ellopták, többet megrongáltak.

A rendszerváltás után az egészet felújították, majd 2010. őszén újra berendezést nyert a kápolna. Tornyába újra harang is került, a régi hényelpusztai harang átmérője 20 cm. öntötte Walser Ferenc.

2012. nyarán az egyházközség hívei ismételten meszelték és javították a műemlék kegyhelyet.

2013-ban, kapott egy második nagyobb harangot és egyben villamosítva is lett mindkét harang.

2014. tavaszán került éjszakai megvilágítás a kápolnára, valamint új stációkép sorozatot adományoztak a bujákiak a Kálváriának, a kápolnának pedig új mészkő főoltára lett.